Következő aktuális bejegyzésemig két szórakoztató és egy igazán lenyűgöző videóval készültem nektek (nem érdemes kihagyni:), íme:

Dátum: 2014.11.21

Résztvevő felek: Svájc-Franciaország

Helyszín: lille-i Pierre Mauroy stadion, salakos borítás

Cél: Davis-Kupa

Az, hogy Roger Federer a tenisz történelem valaha volt, hanem a legjobb teniszezője az nem vitás. A rekordjainak felsorolása naphosszat venne igénybe, de talán ami ezek közül a legjobban számít és a tenisztörténelemben az elenyésző háttérbe szoruló statisztikák mellett igen jelentős arra is egy válasz van Roger Federer. 17 GS győzelme és a 237 héten át tartó uralma az ATP világranglista élén egyedül álló teljesítmény. Ez a szám összesítve 302 hetet jelent, és az olimpiai bajnoki címe párosban (ezzel véghezvitte a Carrier Grand-Slamet) talán ezek a legemlékezetesebb pillanatai és legnagyobb rekordjai, de az, hogy Federer tényleg besöpörjön mindent arról nem is beszéltek, mert annyira esélytelennek látták azt, hogy majd Svájc megnyeri a nemzetek között rendezendő Davis-Kupa viadalt. Ez a sorozat 2 egyéni és egy páros meccsből áll, ha szükség van, további két egyes meccsre kerül sor (3 győztes meccsig tart a párharc). Párszor próbálkoztak is Wawrinkával plusz még két csapattárssal kiegészülve, de az a helyzet két emberrel nem lehet Davis-Kupát nyerni (vagy mégis?), és ezt lassan Federeréknek is be kellett látniuk.

Első bejegyzésemként, talán a legutóbb megrendezésre került ATP World Tour Final-t (2014 november) a tenisz nem hivatalos világbajnokságát, részletezném első sorban Roger szemszögéből és az ő meccseire fókuszálva.

Kiss Bálint vagyok és az írásaimban, bejegyzéseimben a továbbiakban igyekszem minden Roger Federerrel kapcsolatos dolgot megosztani.

Tudom nehéz lesz valami különlegeset vagy ebben a témában egyedit felmutatni. Elsőre talán nem is ez a cél, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle. Az ok, amiért őt választottam blogomhoz, az a hihetelen nagy szenvedély és tisztelet az ő irányába.

Egy kis visszatekintést engedjetek meg számomra, még 2006-ot írtunk, amikor előszőr láttam játszani Federert és ahogy szokták mondani első látásra beleszerettema játékába. A sport iránti szeretetem már jóval elöbb elkezdődött. Szinte minden érdekelt, persze mint minden fiúnál az első nálam is a foci volt, ez adta meg a kezdeti lendületet. Majd elkezdtem atlétizálni és egyre több sportággal megismerkedni. Mára már jó pár sportágban otthonosan mozgok.

Egy kis kitérőt követően vissza Federerhez, akkor vmi olyat éreztem belül amit addig nem tapasztalatam, az az érzés ismeretlen volt számomra. Annyi viszont bizonyos volt, hogy szimpátiámat rendkívül elegáns, könnyed játékával azonnal megnyerte. Ezt követően a különböző sporttévéken egyre több meccsét néztem végig, elkezdtem utána olvasni, gyűjteni a különböző szuvenireket, posztereket és minden olyasmit amitől a legnagyobb rajongójává válhatok, merthogy belül magam felé ez az egyik cél. Azóta kis túlzással vele fekszem, vele kelek főképp igaz ez egy nagyobb Grand-slam torna, egy évzáró világbajnokság vagy egy presztizs meccse előtt. Rekordokra való törekvései és az évek folyamán nyújtott kiegyensúlyozott játéka odáig vezetett engem, hogy mára szinte az összes statisztikai mutatóját, megdöntött és megdöntésre váró rekordokat, rekordjait ismerem, és az ő általa megjelentetett könyvét is többször végigolvastam már. Hihetelen sportember számomra és nagyon sok rétű egyéniség. Kevesen mondhatják el a mai sportvilágban, hogy olyan módon helyt tudnak állni az élet több területén, mint Federer. Felesége és négy gyermeke mellett, több mint egy évtizednyi űrteniszt bemutatva, nyugodtan megtehetné, hogy visszavonul és otthon a karosszékben a gyerekkel való játszadozások melett megnéz egy-két Djokovic-Nadal álomdöntőt, de Federer ezt nem teszi és még remélem, hogy a közeljövőben nem is tervezi.

A csodálásomat az utóbbi években még nagyobb mértékben sikerült elnyernie, amikor túl a harmincon megdöntve Pete Sampras abszolút Grand-Slam győzelmei számát  és ezzel együtt újra felült a tenisz világ tetejére, visszavéve a Number One pozíciót Novak Djokovictól. Majd az ezt követő hátfájdalmai és családi örömei sem ölték ki belőle a tenisz szeretét és a vele járó hihetetlen mértékű győzni akarást.  Most 33 évesen is küzd a világelsőségért, és ha igazán jó napot fog ki, még a mai napig sincs esélye senkinek legyőzni a sokak által nagyratartott svájcit.

Bevezetőnek és ismertetésnek talán kicsit hosszúra sikeredett, de úgy érzem még ez is diónyi nagyságú volt ahhoz képest, amit el tudnék és el szeretnék mesélni Rogerről. Talán most már számotokra is körvonalazódik, miért vágtam bele a fejszémet egy ilyen nagy témában, amivel már sokan foglalkoztak és írtak előttem is. Még nem tudom mit fog hozni a jövő, de annyi biztos a szenvedélyem Roger és a róla írt blogírás iránt még egy jó ideig megmarad.