Az, hogy Roger Federer a tenisz történelem valaha volt, hanem a legjobb teniszezője az nem vitás. A rekordjainak felsorolása naphosszat venne igénybe, de talán ami ezek közül a legjobban számít és a tenisztörténelemben az elenyésző háttérbe szoruló statisztikák mellett igen jelentős arra is egy válasz van Roger Federer. 17 GS győzelme és a 237 héten át tartó uralma az ATP világranglista élén egyedül álló teljesítmény. Ez a szám összesítve 302 hetet jelent, és az olimpiai bajnoki címe párosban (ezzel véghezvitte a Carrier Grand-Slamet) talán ezek a legemlékezetesebb pillanatai és legnagyobb rekordjai, de az, hogy Federer tényleg besöpörjön mindent arról nem is beszéltek, mert annyira esélytelennek látták azt, hogy majd Svájc megnyeri a nemzetek között rendezendő Davis-Kupa viadalt. Ez a sorozat 2 egyéni és egy páros meccsből áll, ha szükség van, további két egyes meccsre kerül sor (3 győztes meccsig tart a párharc). Párszor próbálkoztak is Wawrinkával plusz még két csapattárssal kiegészülve, de az a helyzet két emberrel nem lehet Davis-Kupát nyerni (vagy mégis?), és ezt lassan Federeréknek is be kellett látniuk.

Ekkor jött a nagy a fordulat a huszasévei kudarcait félretéve, hátrahagyva. Azt, hogy most már 4 gyermek boldog apukája. Továbbá még így is évi 80-90 meccset játszik, talán utoljára Wawrinka unszolására is nekimentek a Davis-Kupa megnyerésének 2014-ben. Látva a sorsolást erre meg volt minden esély, Szerbia volt Svájc számára az első akadály, majd siker esetén a Belga-Kazahsztán meccs győztesével nézhettek farkasszemet, az elődöntőbe pedig az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Olaszország valamelyike jöhetett szembe, a döntőben pedig bármi megtörténhet.

Január végén kezdetét vette a Davis-Kupa 2014-es szezonja köztük a Svájc-Szerbia összecsapással. Míg a svájciak a megszokott Roger Federer, Stan Wawrinka kettős mellett Michael Lammer és Marco Chiudinelli játszották a páros meccseket. Addig a szerbeknél közel sem volt ilyen rózsás a helyzet. Ami biztos volt, hogy Janko Tipszarevics a 2013-ban elkövetett doppingvétsége miatt biztos nem állhat a szerb kapitány rendelkezésére, emellett az Australian Openen kisebb sérülést összeszedő Novak Djokovic sem vállalta a játékot. Ezt is lehetett sejteni, hogy a Davis-Kupa miatt nem fog különösebb kockázatot vállalni. Örömöt már csak a meghatározó páros játékos Nenad Zsimonjics kiválása jelentette. Ennek ellenére igencsak döcögött a gépezet és halovány 3-2-es győzelemmel robogtak tovább a svájciak. Itt Roger Federer egy bizonyos Ilija Bozoljaccal a világranglista 268. helyén álló úriemberrel ütközött meg. Könnyed (6-4,7-5,6-2)- es eredménnyel szerzett pontot Svájc számára.

Ezt követően Kazahsztán válogatottjával találták magukat szembe. Másképp mondva Federer Kazahsztán ellen gyakorlatilag, ugyanis két egyes meccse mellett a páros meccset is ők vívták Stan Wawrinkával kiegészülve, hogy elkerüljék az újabb korai búcsút. Federer ugyan hozta egyes meccsét Mikhail Kukushkin ellen 3 szettben, majd jött egy vereség, amelyet Federer-Wawrinka páros zakója követett, amely nem várt pontszerzés volt a kazahok számára. Így jöhetett az Andrey Golubev elleni mindent eldöntő ütközet. Federer a svájciakat egy három szettes gyúzelemmel juttatta tovább ezzel még életben tartva reményeket a győzelem iránt.

Kis pihenő után szeptemberben megrendezésre kerültek az elődöntők, ahol Svájc-Olaszország és Csehország-Franciaország meccseket rendeztek. Federer a már „megszokott " módon két sima három szettes meccsel szerzett a svájciaknak két pontot, ami mint utólag kiderült ez kellett is a klasszistól, ugyanis Olaszország legjobbjai ellen is minimális különbséggel vívták ki a döntőbe jutást.