Dátum: 2014.11.21

Résztvevő felek: Svájc-Franciaország

Helyszín: lille-i Pierre Mauroy stadion, salakos borítás

Cél: Davis-Kupa

Összegezvén elöljáróba Svájc minimális különbséggel búcsúztatta Szerbiát, Kazahsztánt és Olaszországot is, míg a franciák az ausztrálokat, a németeket és a cseheket legyőzve jutottak el a döntőig. Franciák voltak hazai pályán és ezt azonnal ki is használták azzal, hogy Federer legkevésbé kedvelt borításán, salakon játszották a finálét. Közönség fantasztikus volt mind a három nap folyamán, egészen döbbenetes több mint 27000en látogattak ki a helyszínre, ezzel is jelezve, hogy a Davis-Kupa hosszú idő után újra nagy presztízzsel bír a nemzetek számára.

Az első felvonás Stan Wawrinka és Jo-Wilfried Tsonga között zajlott, amelyet a hangos francia közönség és az óriási bíztatás ellenére a svájci söpörte be előnyt szerezve ezzel Svájc nemzeti válogatottja számára. Ezzel a svájci közönség magabiztosan várhatta a folytatást, azt követően, hogy a világranglista negyedik helyén álló Wawrinka megnyerte az első találkozót következhetett Svájc nemzeti hőse, akit az egész világon tisztelnek és bármit csinál szurkolók százai rajongják körbe, az extraklasszis Roger Federer.

 Bár annyi félni valója azért volt a rajongóknak, hogy Roger egy héttel ezelőtt mondta le az ATP World Tour Final döntőjét Novak Djokovic ellen és a helyszínen is csak 25-30 perceket ütögetett, mozgott könnyedén, de a szurkolók abba bíztak, hogy Roger rendbe jön és a siker éhsége elhalványítja a panaszait. A játékot ugyan vállalta, de az extázisban teniszező Gael Monfils ellen nem volt ellenszere és sima vereséget szenvedett. Meccs után bizakodóan nyilatkozott, elmondta, hogy egyre jobban érzi magát és napról-napra javul, de lehetett látni ez még nem az igazi Roger. Másnap a párosoké volt a főszerep és Federer vereségét követően már voltak olyan hangok, hogy még sem a Lammer-Chiudinelli kettős lép pályára, akiket nem mellesleg a világranglista vezető amerikai testvérpár sztáredzője készített fel az utóbbi napokban, Severin Lüthi szövetségi kapitány kérésére. A találgatások és híresztelések bebizonyosodtak és a Wawrinka - Federer páros állt ki a Julien Benneteau - Richard Gasquet francia duó ellen. Szenzációs összeszokott páros képét keltve a svájciak leradírozták az ellenfelet a pályáról, csodálatos hálójátékkal és elütésekkel tarkítva az amúgy is mindig izgalmas páros játékot. Így a svájciak újra előnyhöz jutottak.

A szombati utolsó nap újra az egyesekről szólt, ahol a Federer előzetesen Tsonga ellen lépet volna pályára, aki a nap folyamán könyökfájdalmakra hivatkozva visszalépett, így a tartalék a párosban sem túl kiegyensúlyozott játékot mutató Gasquet-tel nézhetett farkasszemet. Federer szeme elött már csak a trófea lebegett szenzációs játékkal haladt előre pontról-pontra, gémről-gémre. Parádés hálójátékkal rukkolt elő újra, az elütések, meglátásai és elképzelései is rendre bejöttek az év talán legfontosabb meccsén.

A végeredmény 6-4,6-2,6-2 és ezzel Svájc felért a csúcsra a Davis-Kupa 114 éves történetében először. Federer salakra borulása zavarba ejtő volt és az ember ettől az érzéstől teljesen libabőrös lesz. Egy ekkora sportember 15 éve a csúcson, ennyi sikert követően képes ekkora átéléssel, ekkora érzelemmel küzdeni és örülni az újabb sikernek. Számomra ez a salakpályás győzelme egy az egybe megegyezett a 2009-es Roland Garros győzelmével, amikor végre összejött neki a salakpályás Grand-Slam torna győzelme és ezzel megnyerte mind a négy Grand-Slamet minimum egyszer. A szemében látszó boldogság, a kisgyermekekhez hasonlító ünneplés és öröm számomra egészen elképezető. Sikerült, összejött neki és 33 évesen írja a történelmet és a vele foglalkozó rekordok könyvét tovább és ki tudja hol a vége.? Egy biztos Federer hegemóniáját követően 2012-ben visszatért újra a világranglista tetejére és képes volt megújulni, majd következett egy csöndesebb időszak és most 2014-ben már megint képes volt maradandót alkotni. Ez az amiért nagysága megkérdőjelezhetetlen magát legyőzve, idomulni a fiatalok játékához és elviselve azt hogy újabb és újabb riválisok tűnnek fel a színen. Egy biztos, amit már oly sokszor bebizonyított Roger örök és ameddig játszani fog potenciális esélyesként kell vele számolni minden egyes versenyen, ahol elindul.